Leendő nőgyógyászok társasága 2. Avagy dr.Bonvy Ivánka szexológiai kutatásai

Aki mégis megteszi csak szigorúan saját felelősségére. A problémás kifejezések, mind történelmileg pontosan úgy hangzottak el, ahogy leírtam.

Szóval, ha már az előző részben elkezdtem mesélni e kis történetet, nem hagyhatom befejezetlenül.

Minden szereplő mentségére legyen mondva; akkoriban azt sem hittük el (mondom kb. 8-10 élvesek lehettünk, és a 60-as 70 –es évek fordulójában jártunk), hogy a szüleink „basznak”. (Elnézést, de mint említettem szándékosan nem kerülöm az általunk akkor használt autentikus kifejezéseket.) Aki ilyet állított, annak kioktatóan mindig azt válaszoltuk: lehet, hogy a te szüleid basznak, de az enyémek biztos nem. Sőt azt az álláspontot végképp nem osztottuk, hogy a gyerek születése érdekében azt kéne csinálni.

Azt azért mi sem hittük el, hogyha két ember nagyon szereti egymást ….stb. De meg voltunk róla győződve, hogy a gyerekcsinálás - a pontosabban nem körülírt - ún. nemzéssel történik, abból is elég az életben egy, és az anya dönti el, hogy hány gyereket szül ezután. A baszást - amiről persze a nagyobb fiúktól tudtuk, hogy anatómiailag mit jelent, azaz mit dugnak be és hová, szóval - azt a cikis dolgot csak a gengszterek, a huligánok, meg a hasonló deklasszált elemek csinálják. A nemzés és a baszás pedig nyilvánvalóan nem lehet ugyanaz.

Aztán pont a 10. születésnapomra, anyám kissé szórakozottan megvette ajándékba a Tinédzserek könyvét (ha jól emlékszem a címére) és át is adta, azzal, hogy most már tinédzser leszek. Én beleolvastam, majd bevetettem magam a szobámba és néhány óra leforgása alatt kifaltam a kb. kétszáz oldal összes betűjét. Miközben egy világ omlott össze bennem a baszás kontra nemzés polémiával kapcsolatban, aközben persze egyben egy izgalmas  új világ fel is tárult a szemem előtt, szintén ugyanazzal kapcsolatban. Hiszen ez egy igazi „nagy” tinédzsereknek szóló, részletes felvilágosító könyv volt, a higiéniai dolgoktól, a nemi betegségeken át, a közösülési pozíciókon keresztül az aberrációig.

(Most nem azért, hogy degeci legyek, bár éppen Degecen is lakhatnék*, de akkor még egyes nemi identitási kisebbségek is a perverziók között voltak tárgyalva. Egyedül az erre használt közkeletű - amúgy bu-val kezdődő és zi-vel végződő - kifejezést nem merem itt leírni, mert félek meleg helyzetbe kerülnék. Még elvisznek izgatásért, hiszen belátható: azért a szabad véleménynyilvánításnak is vannak törvényes határai. Na ugye, van itt jogrend kérem!**)

Persze anyám hamar gyanút fogott, illetve mondhatni észbekapott és belelapozott a felvilágosító könyvbe, végül gyorsan elkobozta, mondván majd csak pár év múlva lesz nekem való. De akkor már késő volt. Mindent tudtam.

Másnapra késedelem nélkül tudományos szexológiai konferenciát hívtam össze a játszótéri padunkon és nagy bejelentést tettem. Elmondtam, hogy mi történt, hogyan jutottam és milyen alapvető információkhoz. Az előadottakat el is hitték, hiszen tudták, hogy nagy könyvmoly vagyok. A közölteket összegezve végül megtettem a korszakos bejelentést:

- …, tehát most már biztos… Mégis baszni kell!

Érdekes, ekkor a fiúk – rendes szokásuktól eltérően - nem vitatkoztak és nem gúnyoltak ki, hanem jó ideig csendesen emésztették a hallottakat. Valahol mindnyájan éreztük, hogy ez most egy nagy igazság.

Hogy így történt minden, az ez esetben teljesen biztos, mert személyesen ott voltam.
Saját történetét lejegyezte és hiteleség kedvéért abszolút szókimondó autentikus stílusban az olvasók elé tárja


dr.Bonvy Iván
anekdotiológus

Kultúrtörténeti jegyzetek:
*Ez szintén közkedvelt nyelvi fordulatunk volt
** Lásd az előző részben az internet-pornóhoz fűzött megjegyzésemet is, ti. hogy a gyerekek elől azért nem lehet letiltani hatóságilag, mert az szabadságjogokat sértene.

Ha Ön is tanúja volt egy érdekes esetnek, van anekdotája, amit megosztana a Mellékhatás.hu látogatóival, írja meg dr. Bonvy Ivánnak!