CyberRöntgen 27. hét

Felvétel! De ne tessék mosolyogni. Dankó József - jelenleg a Kőbánya.Infó és a szintén X. kerületi Újhegyi Hírmondó alapító-szerkesztője – vagyok. Szakmámat tekintve internet-kutató/figyelő/ -elemző és az egyik titkosszolgálatnál kaptam kiképzést az internetes információmorzsák felkutatására és aprólékos összeszedegetésére, hogy aztán azokat kielemezve és mozaikszerűen összerakva kibonthatóvá váljék az igazság minden eleme. Ezentúl a mellekhatas.hu-n fogom blogomban hétről hétre vizsgálni az egészségügy eseményeit. Az átvilágításhoz az internetet használom fel. Megkeresem az igazság velejét, felboncolom a híreket, pletykákat, feltárom hátterüket. (Sem én, sem a mellekhatas.hu nem vállal felelősséget az itt megjelent információkért, mert azok az interneten máshol már fellehető adatokon, véleményeken alapulnak, azokat idézik, illetve összegzik.)

Kontra Praxisblog

A Svédországban élő dr. Szabó Ildikó webnaplójában (psycho.blog.hu) megemlékezett a rövid idő alatt hírhedtté vált Praxis blogról (praxis.blog.hu), ahol napról napról olyan mennyiségű orvosgyalázó hozzászólás jelenik meg, hogy egyesek egyenesen orvos-ellenes lejáratókampány részét képző fórumnak tartják azt. Szabó Ildikó is rendszeres hozzászólója a blognak, ahol szélmalomharcot folytatva próbál küzdeni az orvostársadalom megítélésének módszeres lerombolása ellen. Tapasztalatait így foglalta össze: „Az Index olvasói szinte napi gyakorisággal találkozhatnak a kiemelt blogok között a Praxissal és annak egészségügyet és egészségügyi dolgozókat gyalázó írásaival. Csak remélni merem, hogy az oda írogatók és kommentelők nem képezik a társadalom reprezentatív mintáját. A tendencia mindenesetre aggasztó. Vajon az orvos nélkül maradó kis falvak találnak-e majd orvost, nővért a nyugdíjba ment és külföldre menekült kollégák helyébe? Ezzel a negatív hozzáállással vajon tudnak-e kellően csábító ajánlatot nyújtani? Az orvos hiány bizony már otthon is valóság. Itt pedig egy kis kontraszt látható:

Ezt a kis hirdetést a Läkartidningen lapjai között találtam. A svédül nem tudók kedvéért: Fellingsbro lakosai körzeti orvost keresnek. Belefáradtál a túlhajszolt városi életbe és a felületes kapcsolatokba? Vágysz a természet közelségére és egy maradandó kapcsolatra? Ha te a földön jársz, ha képes vagy meghallgatni másokat, ha együttérző vagy, ha nem vagy tekintélyelvű, ha rugalmasan gondolkodsz és cselekszel akkor te vagy a mi emberünk. Fellingsbro lakosai 0-100 között.”


Az orvosgyalázó blog orvos szakértője elköszön, és összefoglalja tapasztalatait

A 'Dr. Morcz' nicknévre hallgató orvod több mint egy hónapja elvállalta az orvosszakértő szerepét a már említett ellenséges hangulatú Praxis blogon. Ennek oka – Dr. Morcz beismerése szerint – részben a düh volt, mert a „praxis szerkesztője többeknek úgy tűnt, hogy az orvosok ellen akarja hangolni a blogszférát. Egy mérges kommentözön hatására felajánlotta, hogy ha egy orvos vállalja, hogy leírja a véleményét a bejegyzésekről, ő publikálja. Gondoltam, szaván fogom. Sikerült.”

Dr. Morcz a héten saját blogjában (drmorcz.blog.hu) összefoglaló bejegyzésben értékelte a tapasztalatait. Először a saját szakmai felkészültségéről értekezett: „Ez a szakértősdi sok szempontból nagyon tanulságosra sikeredett. Először is be kellett, hogy lássam, hogy x év orvoskodás után (évet, szakterületet nem mondok) max. a saját területem szakértőjének érezhetem magam, és más területek esetén lehet, hogy közelebb állok az érdeklődő laikusok, mint a szakorvosok szintjéhez. Tehát amit Lenin elvtárs az ifjúság feladatáról mondott, az sajnos ránk, orvosokra is érvényes.”

Dr. Morcz ezután kitért az egészségügyi rendszer általános állapotának elemzésébe: „A másik, ami kiderült, az olyasmi, hogy valószínűleg nincs olyan egészségügyi szolgáltató, aki hibátlan szolgáltatást tudna nyújtani. Főleg az utolsó napokban megszaporodtak azok a bejegyzések, amelyek néven nevezett kórházakban elkövetett hibákat tárgyalnak. Anélkül, hogy védeni akarnám őket, arra felhívnám a figyelmet, hogy csak az egyik fél álláspontját ismerjük. És ne feledjük, olyan intézményekről van szó, ahol az évi fekvőbeteg-forgalom tíz-, ha nem százezres nagyságrendű.”

Ezt követően a külföldi helyzetet hasonlította össze a magyar egészségügyi rendszer állapotával: „Sok érdekes dolog derült ki arról, hogy a szokásos „a szomszéd sírján mindig zöldebb a fű” hozzáállás az eü. vonatkozásában hibás. A fejlett nyugat-európai társadalmak jelentős részében az eü. egésze (átlaga) talán lehet jobb, de egyes területek (pl. orvossal, szakorvossal való találkozás lehetősége, vizsgálatok elérhetősége) szempontjából furcsa, de dobogósak vagyunk. Sokan írták le tapasztalataikat elsősorban a skandináv ill. angol eü. rendszerről, érdemes megfontolni a szavaikat.”

Dr. Morcz külön kitért arra is, hogy miért lehet oly népszerű az alapvetően az orvosok tömeges méreteket öltő szapulására épülő blog: „A legfontosabb tanulság azonban az volt, hogy mára az egészségügyi ellátórendszer és az azt igénybevevők között olyan szakadék húzódik, amit valószínűleg évtizedeken át sem tudunk majd betömni. Hol van már az az orvoskép, amit Kosztolányi írt le? Sőt, hol van a másik embernek kijáró tisztelet (akár a beteg, akár az orvos az a bizonyos másik)? Úgy tűnik a megnyilvánulásokból, mintha az első világháborúban Verdunnél működő „vérszivattyú” két szembenálló hadseregét hallgatnánk itt napestig. Ebben úgy gondolom elévülhetetlen érdemei vannak annak az elmúlt években kialakult eü. miniszteri attitűdnek is, mely szerint az orvosok és az eü. általában üldözendők. Egy hazánkhoz hasonlóan frusztrált országban persze az emberek kapva kapnak az alkalmon, hogy máson verjék el a port (s ezzel, mint pár napja megtudtam, plusz dopaminhoz juttassák a nucleus accumbensüket). Ezen a helyzeten, úgy látom, ez a blog csak kicsit segíthet. Az, amit vártam, hogy egymás szempontjainak ismerete oldaná a sokakban tapintható feszültséget, nem jött be. Bár tudom, hogy egy átlagos blogban kb. 100 látogatásra esik egy komment, a beérkező véleményekből a frusztráció olyan szintje árad, amit értelemre ható kommunikációval nem lehet felülírni. Nehogy bárki azt hihesse, hogy csak a betegekre gondolok: egyik-másik orvos hozzászóló is igen hamar elveszti a fejét, és olyanokat ír, amiket az etikai bizottság igencsak kifogásolhatna.”

Dr. Morcz írásában még további érdekes témakörökre is kitér, érdemes mindenkinek elolvasnia az írást teljes terjedelmében: www.drmorcz.blog.hu
Végül a szakértést felvállaló orvos bejelentette, hogy a jövőben nem fogja szakmai szempontok alapján értékelni a blogban megjelenő bejegyzéseket. Minderről így fogalmazott: „Megköszönve a lehetőséget, a megnövekedett terhelésemre is tekintettel dr. Morcz most búcsút int a nagyérdeműnek. Kommentben még örömmel járok erre, rendszeres véleményezésre nem fogja futni az időmből. Kívánok mindenkinek jó nyarat, sok pihenést, nyaralástól függetlenül stressz-csökkentést, és leginkább azt, hogy Sartre mondását arról, hogy a pokol: a másik ember, mindenki elfelejtse. Beteg, orvos, hozzátartozó: ugyanolyan emberek vagyunk, sőt a szerepeink sem állandóak. Ha sikerülne felismerni a másikban az embert, az a gyógyulásunk első lépcsője lenne.”

A legérdekesebb mondat azonban a végére maradt. Ebben Dr. Morcz június 30-án megjelent bejegyzésében ezt írta: „ez egy ikerposzt, azonos időben megjelenik a Praxison is.” Ehhez képest most már július első hete van, és még nem jelent meg a bejegyzés a Praxis blogon. Sem azonos időben, sem korábban, sem később...


Egy mondat az orvosok motivációiról

Dr. Morcz blogjában az egyik korábbi bejegyzésében egy mondatban foglalta össze az orvosok motivációját. Így fogalmazott: „Rájöttem, hogy a legtöbb kolléga motivációját klasszul össze lehet foglalni 3 betűs szavakkal: PhD, DSc, BMW, STD (ritka), és HIT (remélhetőleg gyakrabban).”


Kórházban dohányozni sem az igazi

A 'Shadow' nicknevet használó nyugat-magyarországi mentős blogjában (shadowblogja.blogspot.com) dokumentálta az egyik kórház dohányzásra kijelölt helyén uralkodó állapotokat. Az alábbi írást közölte a látottak kapcsán: „Törvényi előírás az is, hogy kijelölt dohányzóhelyet kell kijelölni a kórházban. Van kórház, ahol ezt jól megoldották. És van ahol viszont így:




Előre terjesztem; én nem dohányzok. De annyi tolerancia van bennem irányukban, hogy ennyire azért nem kéne. Vagy nem így legalábbis.




Ebben a kb. három négyzetméteres odúban tárolják a dohányosokat, két vásott, szeméttelepre való székkel kiegészítve. A szellőzést az a porcelánrács és a bukóablak szolgáltatja. A falak sárgállanak a rárakódott füsttől. A padló is megérne egy misét, de minek? Kinek? Ha az ÁNTSZ-nek jó így, akkor meg görcsöljön a kórház? Az igénytelenség süt/ordít minden szinten.”


Első fokon kétszázezerre büntették a beteg haláláért, most jön a második forduló

A héten tárgyalja a másodfokon eljáró Csongrád Megyei Bíróság annak az orvosnak az ügyét, akit első fokon foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt marasztaltak el egy 67 éves mindszenti férfi ellátásával kapcsolatban. Az első fokon eljáró Szegedi Városi Bíróság 2009 novemberében a hódmezővásárhelyi kórház orvosára 200 ezer forint pénzbüntetést szabott ki, valamint kötelezte az eljárás során felmerült 423 ezer forintos bűnügyi költség megfizetésére. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezést jelentett be, így kerül az ügy a Csongrád Megyei Bíróság elé. Az országos visszhangot kiváltó eset 2007. április 6-án történt és szinte azonnal a politikai viták középpontjába került, miután néhány nappal korábban lépett életbe a kórházak új ellátási rendje. Az esetről 2009. november 16-ai cikkemben én is megemlékeztem, összefoglalva a mindszenti beteg haláláért felelőssé tett orvosnő esetének különös körülményeit (Forrás: http://www.mellekhatas.hu/index.php?p=news&act=show&cid=7586)

Akkoriban arról írtam, hogy a „mindszenti beteg” ügyében felelőssé tett és megvádolt Dr. Szökő-Császár Ildikó történetében azonban vannak olyan részletek, amik figyelemre méltóak. Ilyen például, hogy a „mindszenti beteg” halála ürügyén 2007-ben propagandaháború kezdődött az akkori kormányoldal (MSZP) és az akkori ellenzék (FIDESZ) között. Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester és Fideszes képviselő az eset kapcsán úgy nyilatkozott: az elhunyt az egészségügyi reform első áldozata. A kormány képviseletében ezzel szemben Falus Ferenc országos tiszti főorvos bejelentette: egyedül a Fideszes irányítás alatt álló város kórházáé a felelősség mindenért. Falus Ferenc tisztifőorvos a kórház és a doktornő felelősséget arra a hangfelvételre alapozta, amelyet akkor készítettek, amikor Szökő-Császár Ildikó tudomást szerzett a beteg haláláról. Maffiafilmbe illő módon kivitelezett akció keretében a doktornőt ugyanis fölhívta a hódmezővásárhelyi mentőállomásról egy személyes jó ismerőse (!!!), aki a hölgy felindultságát kihasználva érzékeny információkat szedett ki belőle. Az illegálisan rögzített magánbeszélgetés természetesen eljutott Falus Ferenchez, aki azonnal nyilvánosságra hozta azt.

A sajtóban sokszor közölt hangfelvételen Szökő-Császár Ildikó azt mondta el az őt átverő ismerősének, hogy „főnöke arra utasította őket, hogy aki nem a körzetbe tartozik, azt ne vegyék fel - de hiába kérték, nem adta írásba”. A törvénysértően rögzített hangfelvételt az ÁNTSZ bizonyítékként vette figyelembe, de elutasították annak vizsgálatát, hogy milyen párbeszéd folyt például a mentősök és a diszpécserük között – annak ellenére, hogy azt hivatalból rögzíteni kellett. Pedig a mentősök felelőssége is megáll valamilyen részben, hiszen tudták, hogy Szentesre kellett volna vinniük a beteget.

Az akcióval sikerült megmenteniük az egészségügyi reform jó hírét (és tönkretenni egy fiatal orvosnő életét). Pedig nem sokkal az eset előtt a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház fennállásának 110. évfordulójának alkalmából Dr. Szökő-Császár Ildikó Hódmezővásárhely Egészségügyéért kitüntetésben részesült. A kitüntetést Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere adta át, aki azóta is meg van győződve arról, hogy a beteg halála és az orvosnő tevékenysége között nincs összefüggés, és az ügyet a város elleni politikai vendetta céljaira használták fel. Egyes vélekedések szerint az orvosnő vétke nem csak az lehetett, hogy egy fideszes város „bűnös” kórházában dolgozott, hanem hogy ráadásul még a polgármester egyik közvetlen beosztottjának felesége is egyben.
A kérdés már csak annyi, hogy az időközben radikálisan megváltozott politikai környezet – így például Lázár János politikai előretörése – mennyiben befolyásolja az ügy megítélésének körülményeit.


Érdekesség: Orvosi műhiba.lap.hu

Érdekes lap.hu-s gyűjtőoldalra bukkantam: www.orvosi-muhiba.lap.hu Sok érdekes eset és cikk van összegyűjtve, valamint tanácsok és szakmai jellegű dokumentumok is fellelhetők az ajánlott linkek között.


Hamis jelentés Tatárszentgyörgyről

A Giulio internetes azonosítót használó Dr. Keszthelyi Gyula tardi háziorvos blogjában (giulio.freeblog.hu) – többek között – kitárgyalta a tatárszentgyörgyi gyilkosság körüli különös körülményeket. A bejegyzést a Népszabadság egyik cikke inspirálta. Abban azt írták, hogy a lap birtokában lévő irat szerint az akkori egészségügyi kormányzat az igazságügyi szakfelügyelő számos szakmai hibát felsoroló szakvéleménye ellenére minősítette szakszerűnek annak az orvosnak a tevékenységét, aki 2009. február 22-én Tatárszentgyörgyön nem ismerte fel Csorba Róbert és ötéves kisfia holttestén a lőtt sérüléseket. A holttesteket a helyszínen megvizsgáló orvos előbb szóban, majd írásban is „tűz és robbanás miatt bekövetkezett halált” állapított meg, és ezt közölte a rendőrökkel is. A holttesteken talált szabályos elrendezésű, kör alakú sérüléseket azzal magyarázta, hogy vélhetően a tűz hatására levált néhány deszka a mennyezetről, s az azokban lévő szögek okozták a szóban forgó sérüléseket.  A lőtt sebeket fel nem ismerő háziorvost ért bírálatokra reagálva a szaktárca a kormány számára készített jelentésében azt írta: „Az ügyben eljáró háziorvos a rá irányadó szakmai szabályok figyelembevételével, a hatályos jogszabályoknak megfelelően látta el feladatát, melyet az országos igazságügyi szakfelügyelő és független igazságügyi orvos szakértő véleménye is alátámaszt”. Ezzel szemben a Népszabadság birtokába került az országos igazságügyi szakfelügyelő főorvos, dr. Keller Éva 2009. február 27-én dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvosnak írt levele, melyben Keller lesújtó véleményt fogalmaz meg a Tatárszentgyörgyön eljáró háziorvosnak a szaktárca által a nyilvánosság előtt szakszerűnek minősített eljárásáról. Az igazságügyi szakfelügyelő főorvos saját vizsgálata eredményét összegezve azt írta: „Az ügyeletes orvos a szakma szabályait nem tartotta be a halottvizsgálat során. A halottvizsgálat elvégzésekor nem megfelelő gondossággal járt el”.

Dr. Keszthelyi Gyula véleménye szerint „szakmai szempontból is érdekes cikk. A lényege azonban valójában az, hogy az egészségügyi csúcsvezetés, amennyiben a lapinformációk megfelelnek a valóságnak, hamis információt juttatott el a kormány felé, amiben a szakértő véleményével ellentétes, valótlan adatokat közöltek. Számomra ez nem meglepő. Sokkal inkább az az ijesztő, hogy a mostani kormány figyelmét ez a baki is elkerülte, ami akár BTK tényállás is lehet, attól függően, hogy a kormánynak küldött irat magánokirat, netán közokirat volt-e? A megkérdezettek hallgatása pedig mindennél beszédesebb. Aki ezt a jelentést aláírta, a fenti írással megkapta a selyemzsinórt. Nemhogy vezető, orvos sem lehetne egy jogállamban jó darabig.”

A bejegyzéshez a 'Cserisom' nicknevű személy hozzászólásában minderre a következőket írta: „Engem az is érdekelne, hogy miért adott az ügyeletes orvos bármilyen véleményt. Rendőrhatósági boncolás kérése, ha bármi kulimász LEHET az ügy körül. Én nem nyilatkoztam volna itt semmiről, megállapítottam volna, hogy aki meghalt, az meghalt, a többit árulja el az boncorvos. Azt, hogy a holttesten lévő sérülés deszkától, lőszertől van-e, szerintem nem feladata eldönteni az ügyeletes orvosnak. Keller Évának meg azt üzenem, hogy nyasgem. Nincsen abban a helyzetben, hogy javasolja bárki továbbképzését.”
A 'Szabidoki' azonosítót használó orvos is megfogalmazta észrevételeit az eset kapcsán: „Azért érdekes ez az egész, mert ha valaki boncolást kér a hatpéldányoson, már ki sem töltheti a halálok-rubrikát, mert az akkor már a boncoló kolléga vadászterülete, a rendőröknek lediktált jegyzőkönyvben sincs halálok, az meg hogy szóban esetleg mit mondott. Mondjuk én sem biztos, hogy felismernék egy sörétessel ejtett sebet - eleve nem is gondolnék ilyesmire. Az egész ügy a kezdetektől fogva bűzlik, zavaros, elég csak az egész éjszakás hóesés után a hó tetején megtalált töltényekre gondolni.”

A 'háziorvos' néven véleményt nyilvánító háziorvos a halottszemlékkel kapcsolatos személyes tapasztalatait tette közzé a blogon: „Az ilyen rendőrségi szemléken azt kéri a helyszínelő rendőr, hogy az ügyeletes/háziorvos írja alá a halottszemle jegyzőkönyvét. Na, ezzel számos fenntartásom szokott lenni. Kezdem azzal, hogy négy-öt oldalon folyik a szemle leírása, különböző standard kérdések megválaszolásával. Jelezni szoktam, hogy akkor írom alá az orvos nevénél az iratot, ha minden egyes oldal tetejére ráírhatom azt, hogy ezek az oldalak ugyanannak az elhunytnak a rendőrségi szemléjéről készültek. Ezen mindig felháborodnak, hogy csak nem gondolom azt, hogy valaki kicserélné az első oldalt a jegyzőkönyvben. Az elhunyt neve és adatai ugyanis csak és kizárólag az első oldalon szerepelnek, és az oldalak nincsenek összefűzve. Mindez apróság a következőhöz képest. Szerintem nekem azt kell aláírásommal igazolni, hogy egyrészt részt vettem a szemlén, másrészt aláírom azt, amit az én nevem alatt írtam le a jegyzőkönyv részeként. Vagyis nem azt kell ilyenkor aláírnom, amit a rendőr és én közösen megállapítottunk, mert legtöbbször erre kének. Szoktam is mondani, hogy ez nem egy adásvételi szerződés, amelyen az van, hogy a felek aláírják a fentieket, mint akaratukkal egyezőt. Mellesleg a halott szemlére való felkérésre mindig szóban kapjuk, sohasem írásban. Vagyis az ingyen, de felelősséggel végzendő munkának nincs papírra vetve, hogy ki a megrendelője.”