Memória, zavar? - Orvos, kutya, anyós... Kilövés!

Ez a történet a közelmúltban történt, bár talán ma már nem nevezhetjük azt az időszakot igazán közelinek.

A szovjet űrkutatás hőskorában állatokkal kísérleteztek. Állatokat – főleg – kutyákat lőttek ki elsőként az űrbe és rajtuk tanulmányozták az űrrepülés, a gyorsulás, a súlytalanság, a sugárzások és más effélék hatásait. E vizsgálatokat nem állatorvosok irányították, hanem - mivel az űrhajósok, azaz emberek egészsége, munka- és harcképessége volt a kérdés - kifejezetten emberorvosok.

A gulág ismeretében azt hihetnénk, hogy igen sanyarú sorsa lehetett ezen ebeknek, de éppen ellenkezőleg. Voltak ugyan áldozatok közöttük, de a kutatók megbecsülték alanyaikat, komoly többhónapos űrhajóskiképzésben részesültek, jól tartották őket, jól bántak velük. Sőt, ha netán hősi halált haltak, még végtisztességet is kaptak. Persze, hiszen ők nem minősültek osztályellenségnek.

E politikai szemponton kívül az is indokolta ezt, hogy a kilövések során nem riadt, halálfélelemben szűkölő állatok stressz-reakcióira voltak kíváncsiak, hanem a normál állapotban lévő, felkészült szervezet és psziché űrbéli működésére.  

Az első rakétakísérletek alanyainak a Cigan és Dezik névre hallgató két bátor űrhajós kutyát jelölték ki. (A híressé vált Lajka csak később került sorra.) A végső cél az a nagybetűs világűr volt, amelyről tudósok feltételezésein kívül semmilyen érdemi tapasztalat nem állt még rendelkezésre.

Alekszandr Szerjapin volt a szovjet Repülési Orvostudományi Intézet erre kirendelt kutatója (később ezredes és az orvostudományok kandidátusa lett), aki közvetlenül Koroljov - a szovjet űrprogram atyja és főparancsnoka - alá tartozott. Szerjapin maga is híres volt kemény vezetői módszereiről és arról, hogy a problémamegoldásban nem ismer lehetetlent. Annyit azért már sejtett az űrről, hogy valamilyen nyomásálló, az oxigénellátást biztosító, hermetikusan zárt védőöltözéket kellene adni az eb „továrisokra”, hogy ne legyen rögtön nekik is „konyec”.

De mivel a szocialista űrszkafander-ipar kifejlesztését - valamilyen megbocsáthatatlan kispolgári elhajlás miatt - kifelejtették az éppen aktuális ötéves tervből, sőt – valószínűleg imperialista szabotőrök aknamunkája következtében – kutya-űrszkafandert egyáltalán nem gyártottak a Szovjetunióban, ezért ennek beszerzése megoldhatatlan problémának látszott.

De Szerjapin nem törődött bele, és úgy ment haza hétvégén, hogy valamilyen megoldást mindenképpen találnia kell. Ráadásul úgy, hogy a program a legutolsó apró momentumig szupertitkos volt, amely titoktartási kötelezettséget a kutatóknak nem volt ajánlatos megsérteni.

Hogy, hogy nem, pár nap múlva megjelent az intézetben egy kész komplett kutya-űrszkafanderrel, amely tökéletesen passzolt az űrkutyára és megfelelt az elvárt funkcióknak.

Hogyan tudta véghezvinni ezt a bravúrt?
Mint később kiderült, a kutyát lemérte, a fizikai, élettani számításokat elvégezte, terveket készített, a szükséges anyagokat begyűjtötte a raktárakból, de mivel a szabásvarráshoz nem értett, így nem maradt más lehetőség…, megvaratta az anyósával.

Nos kedves mai emberorvos kollégák. Nincs eszköz, nincs gép, nincs szakszemélyzet? Nincs többé kifogás!
Szóljatok köpcösnek - akarom mondani - az anyósnak!

(Ja, és hozzatok néhány kutyát. Egyébként is mától kezdve – anekdotiológiai kutatómunkám eredményeként – minden művelt orvos tudja, hogy nem orosz ült először űrrakétában, hanem cigány, - akarom mondani - Cigán.)


Nos, hogy valóban megtörtént-e ez az eset és valóban így történt-e, azt nem tudhatom, mert nem voltam ott. De az biztos, hogy saját szememmel láttam azt a papírost, amelyre fel volt jegyezve. Ezt a kis történetet korábbi közlések nyomán – irodalmi igénnyel átdolgozva és elmés magyarázatokkal ellátva - tárja újfent a tisztelt olvasóközönség elé                             

dr.Bonvy Iván
anekdotiológus

Jegyzetek:
Az illusztráción Lajka látható, mert csak róla találtam képet, mivel végül ő lett a sztár, ugyanis ő volt az első élőlény, ami Föld körüli pályán először megkerülte Földet, ráadásul többször is. Igaz, hogy onnan nem tudták visszahozni. Ez nem is volt része a terveknek, mert ott még nem járt a fejlesztés. Lajka négy napig élt az űrben, majd ott is pusztult el. Később az űrkabinnal együtt elégett a légkörben. Ezt – bár nem volt kifejezett titok, hiszen tudományos körökben nyilvánvaló volt – a nagyközönségnek nem nagyon propagálták, nehogy megrendítse a dolgozó tömegeknek a szovjet technikai fölénybe vetett hitét. Lajka esete azokat igazolja, akik szerint nem érdemes sztárrá válni, mert a sztárság tönkreteszi az ember élettét.
Ugyanis a jelen történet két kevésbé híres eb hőse szerencsésen túlélte az első rakétakísérleteket. Illetve egy későbbi kísérletben Dezik elpusztult (nem nyílt ki az ejtőernyője), ezután Cigánt – a későbbi Gagarinhoz hasonlóan - kivonták a programból, hősi érdemeire tekintettel. Hiába no, a Cigán egy életművész. 

Ha Ön is tanúja volt egy érdekes esetnek, van anekdotája, amit megosztana a Mellékhatás.hu látogatóival, írja meg dr. Bonvy Ivánnak!