Memória, zavar? - A szófukar sztárfogorvos

Nem olyan régen A zavart Viagra-kutató c. anekdotámban már elemeztem az orvosok „médiális” helyzetét, és az anekdotiológiban megszokott tudományos igénnyel megfogalmaztam tételemet, miszerint napjainkban az orvostudomány legfontosabb diszciplínája a médiaszereplés-tan.

Abban a történetben az orvoskollégák közéleti jellegű közszereplésén volt a hangsúly. Azonban nincs ez másképp a kereskedelmi televíziózás világában sem. A reklám és marketing szaktárgy oktatásában tananyag, miszerint kiemelt szerepük van a társadalom ún. véleményvezér csoportjainak, azaz azoknak az embereknek, főleg olyan szakmák művelőinek, amelyek véleményére a társadalom szélesebb köre figyel, és akik ezáltal véleményükkel befolyásolják a fogyasztók széles rétegeit.

Ilyenek pl. az ún. celebek, amely fogalmat magyarul a „hírességek” kifejezéssel adnak vissza. (Mint nagy tekintélyű anekdotiológus professzor javasolni fogom az MTA Nyelvtudományi Intézetének, hogy ezt a szót az általános tapasztalatok alapján inkább „hírhedtségek”-nek fordítsuk a jövőben. Pontosabban fejezi ki a jelentéstartalmat.) A tömegek figyelik ezek minden mozdulatát és amilyen terméket a celebeken, celebeknél látnak, azt veszik a hétköznapi emberek is, így próbálván meg kielégíteni sivár életükben a tündöklés, az érdekes, tartalmas létezés utáni kimondott, kimondatlan vágyukat.

A másik ilyen véleményvezér társadalmi csoport az orvosi kar. Ha az orvosok egy adott termék megvásárlását javasolják a véleményükre adó követőiknek, akkor azok szinte kivétel nélkül ellentmondásmentesen és lehetőleg azonnal be is szerzik azt, az erre szakosodott üzletekben. Ezt a fogyasztásbefolyásoló véleményt ráadásul írásban adják, amely irat neve vény (recept), és a szakosodott üzletek neve gyógyszertár.

De nem áll meg ennél a kapitalizmus gőzhengere, mert a reklámipar – egyéb termékek tekintetében ugyancsak - felfedezte az orvost, különösen a fogorvost, mint reklámhőst. Nem is akárhogyan.

Kedves betegeim, próbálják megválaszolni a következő tesztkérdést:
Mi a közös az alábbiakban?
- a „nehéz napokat” vidáman és panaszmentesen átélő nő,
- mosógépszerelő,
- fogorvos.
Sikerült? Ha nem, akkor megmondom:
Ezektől a figuráktól általában megkövetelik, hogy a saját polgári nevükön szerepeljenek a reklámokban. Ugyanis így hitelesebb.

Sokan emlékeznek még talán egy bizonyos Béres Erika nevére, aki a nehéz napokon kipróbálta a …(a termék nevére viszont már nem emlékszem).
Joviálisan calgonizáló mosógépszerelő mesterből meg egyre több van.
A bizalomgerjesztő fizimiskájú fogorvosok pedig egyenesen elárasztották a tévéreklámokat.

Talán már egy kicsit unalmassá kezd válni ez a dömping. Javaslom a producereknek, hogy műveik változatosabbá tétele érdekében próbálják meg felcserélni a két szakma reklámfilmjei között a hangot.
Képzeljük csak el: a bizalomgerjesztő, bajszos, kicsit megilletődött mosógépszerelő mester megkocogtatja a mosógép fűtőszálát és barátságosan mondja:
- Jók a fogaid Dani, de el is vesztheted!
A másik reklámban pedig az úgy-ahogy hitelesnek kinéző („tudom, hogy égés, de saját rendelőre gyűjtök” tekintetű) fogorvos a fogkrémet kezében tartva korholja meg a nézőket:
- Nem elég vízkőteleníteni, calgonizálni kell!
(Persze ugyancsak van rendezői elképzelésem a nehéz napos reklámfilmek feldobásáról, pl. hogy mivel kéne megkocogtatni és mit, és erre az alany mit mondana, de ezt nem osztom meg Önökkel. Legyen majd valami dolguk az életműkutatóimnak is.)

 

Nos, általában az eszmefuttatásaim során kb. ezen a (leütött karakter) mélységen szoktam kilukadni oda, hogy volt ilyen a régi időkben is… stb. De most nem így lesz. Sőt a következő anekdota épp mindennek az ellenkezőjéről szól.
Arról szól tehát ¬– aki ismeri a tételes illemtant, az tisztában van vele - hogy az igazi úriember, ha teheti kerüli a nyilvánosságot, nem szerepel bulvársajtóban, még arra is ügyel, hogy érzelmei ne üljenek ki fölöslegesen az arcára stb. És főleg arról, hogy valaha az orvosok az úriemberek közé tartoztak…

Egy igazán és méltán híres fogorvos a következő történet – a szó szoros értelmében vett - főhőse, aki ki nem állhatta a nyilvánosságot.

Pósta Sándor fogorvos 1888-ban született Pándon és 1952-ben hunyt el Budapesten. Praxisa mellett igazi polihisztor volt. Kifogástalanul beszélt több nyelven, jól játszott több hangszeren, sőt zenét is szerzett, színvonalas festményeket, grafikákat és karikatúrákat alkotott, szak-, sport- és napilapoknak írt cikkeket, egy ideig vívóoktatóként és edzőként is tevékenykedett.

Mégsem ezért szerepel a nemzet emlékeztében előkelő helyen. Hanem azért mert - nem mellékesen - olimpiai bajnok!
Nem is akármilyen küzdelem árán lett az. Az első világháborúból súlyos láb és csípősérüléssel tért haza. Nem volt kérdéses, hogy az addig kolozsvári egyetemi ifiként sikeresen űzött vívósportban már nem teremhet neki több babér. Ennek ellenére nem adta fel. Megoperáltatta magát, megszállottként gyógytornázott, úszott, futballozott. Sőt mivel a lábsérülése nem múlt el nyomtalanul, megtanult egy másik, védekező, lassúbb stílusban vívni, felhagyva a korábbi lerohanós taktikával, amiben pedig igen tehetséges volt.

Mindezen gyógymód, kitartás és leleményesség végül a legmerészebb álmait is felülmúlta. Sorra nyerte a versenyeket, amit a kard egyéniben szerzett 1924-es párizsi olimpiai arany tetézett!   

Érdekes, hogy vívásairól nincsenek hiteles fényképek. Ugyanis nem adott interjút, nem engedte magát fényképezni. Ki nem állhatta az efféle dolgokat. Olyannyira, hogy a csapatképeken, emennyire lehetett behúzódott mások mögé. Versenyek után sem élvezte a dicsőséget, hanem rögtön eltűnt a nyilvánosság elől.

Mikor megnyerte az olimpiát, párizsi szállodai szobája előtt újságírók várakoztak türelmetlenkedve, kopogtatva, nyilatkozatot kérve. Ezt egy idő után megunta és belátta, hogy nyilatkoznia kell, addig nem hagyják békén. Így eleget tett a kérésnek a következőképpen: Kiküldte a névjegyét és a neve alá odaírta:

„Megnyertem az olimpiai bajnokságot! Ez az én nyilatkozatom!”


Nos, hogy valóban megtörtént-e ez az eset és valóban így történt-e, azt nem tudhatom, mert nem voltam ott. De az biztos, hogy saját szememmel láttam azt a papírost, amelyre fel volt jegyezve. Ezt a kis történetet korábbi közlések nyomán – irodalmi igénnyel átdolgozva és elmés magyarázatokkal ellátva - tárja újfent a tisztelt olvasóközönség elé                             
dr.Bonvy Iván
anekdotiológus


Tudományos hivatkozások:

*prof. dr.Bonvy Iván anekdotiológus, nótaterapeuta: Memória, zavar? A zavart Viagra-kutató
Forrás: http://www.mellekhatas.hu/index.php?p=news&act=show&cid=7640

Ha Ön is tanúja volt egy érdekes esetnek, van anekdotája, amit megosztana a Mellékhatás.hu látogatóival, írja meg dr. Bonvy Ivánnak!